.kaktusz
Az önfeledt szeretet
Tudod, arra
gondoltam,
igaz az, hogy az élet iskola,
igaz az, hogy az élet iskola,
míg az ember él,
tanul,
ha tudatlanul is, de
talán,
egyszerre két
iskolába jár,
az egyikben a
főtantárgy
az „én”, azt kell fejleszteni
eljuttatni a
legmagasabb szintre,
mindent kihozhatót
kihozni belőle,
minden tudhatót
elsajátítani,
minél jobban
érvényesíteni,
aki itt jól igyekszik,
kézzel fogható
kincset szerezhet,
tudásával elérhet
minden elérhetőt,
akár elégedett is
lehetne tőle,
ha nem vágyna az
elérhetetlenre,
övé mind, amit
megragadhat,
ami elfér a kezében,
elfér a fejében,
de tudni csak annyit
tudhat,
amennyit a korlátok engednek,
nem lévén
angyalszárnya az embernek,
a többi marad
megfoghatatlan,
teljesen más a lélek
iskolája,
másról szól ott a
tananyag,
a vizsgán
önfeledt a
legügyesebb diák
angyalszárnyakat kap,
aki megtanul éntelen,
aki önmagát el tudja
feledni,
szeretni önfeledten
végtelen kaland lehet
magával ragadó, különlegesen
utánozhatatlan
élmény,
az énfelejtett
szeretethez a kíséret
a földöntúli zene, a
lélek zenéje,
hozzá tánc, az
önfeledt szeretet
a végtelenbe repíti
az embert.
2009.június 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése