Vadrózsa
Lelkünk beszél…
A hold fénye fonta
körém
arany sugárkoszorúját,
szemedben megcsillan a fény,
tekinteted lelkembe néz
jössz felém…
Csókod ajkam öleli át,
remegő testünk összeér,
képzeletünk valóra vált
megszűnt az egész világ csak
lelkünk beszél…
Szél suttog az éjszakában
fuvallata végig simít.
Hajfürtjeim táncot járnak,
ereimben lüktet a vér,
megyek feléd…
Csillag fénye kacsint le rám,
sóhajtásom egekig ér,
szívem hevesen kalapál,
tekintetem tiédre vár,
megyek feléd…
A hold fénye fonta körém
arany sugárkoszorúját,
szemedben megcsillan a fény,
tekinteted lelkembe néz
jössz felém…
Csókod ajkam öleli át,
remegő testünk összeér,
képzeletünk valóra vált
megszűnt az egész világ csak
lelkünk beszél…
arany sugárkoszorúját,
szemedben megcsillan a fény,
tekinteted lelkembe néz
jössz felém…
Csókod ajkam öleli át,
remegő testünk összeér,
képzeletünk valóra vált
megszűnt az egész világ csak
lelkünk beszél…
Szél suttog az éjszakában
fuvallata végig simít.
Hajfürtjeim táncot járnak,
ereimben lüktet a vér,
megyek feléd…
Csillag fénye kacsint le rám,
sóhajtásom egekig ér,
szívem hevesen kalapál,
tekintetem tiédre vár,
megyek feléd…
A hold fénye fonta körém
arany sugárkoszorúját,
szemedben megcsillan a fény,
tekinteted lelkembe néz
jössz felém…
Csókod ajkam öleli át,
remegő testünk összeér,
képzeletünk valóra vált
megszűnt az egész világ csak
lelkünk beszél…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése