Serfőző Attila
Kopott könny
Mint szilárd tömeg,
kit nem látnak
vendégül,
nézek az éjbe,
meztelen tükrök
nélkül.
Tétova lelkem
zsibong, zakatol,
(halkan, észrevétlen…)
meg-megáll valahol.
Toporog a Föld ölén,
(akár egy távol égi
lény)
zord szerteszét
időben
magánytól verdes…
***
Kedves eső szemerkél,
mélyinél köd
gomolyog,
a holdtalan zilált éj
mossa el árva nyomod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése