2015. október 13., kedd

György Viktória Klára - Ami nincs, miért kell, hogy fájjon?



György Viktória Klára /Taygeta/

Ami nincs, miért kell, hogy fájjon?
Egy pillanat, egy megfoghatatlan érzés vezetett el hozzád.
Emlékek, amit csak az én szemem lát.
Mondd, mi ez a vágy, mi ez a fájdalom? Csak tűröm
csendesen, hadd fájjon, hagyom.
Egy ösvény, lépcső, magas hegyek, mondd csak még
mit rejtenek?
Képek a múltból, érzések a múltról, mond ugye ez nemcsak
képzelet?
Kiáltanék, de nem szabad, nem lehet, őrzöm a titkot, a
mi időnk már elveszett.
Messze vagy nem látlak, én mégis érezlek, ne félj én
nem bántlak, csak álmaidban élhetek.
Rohannék, de nem merek, üzennék, de nem lehet, lelkem
egy része az emléked, szívemet bezárva titokként őrzöm
meg.
Vízesés, barlang múltunknak rejteke, varázslatos tájak, s
nincs már ki felfedje.
Titkot rejt a félhomály, sose látott égi táj. Vonz a semmi,
az ismeretlen, csak űrt érzek a szívemben.
Kell a válasz, tudom hallasz,
szavaid a lélek muzsikája, mond ideér - e hozzám
valahára.
Lelkednek fájdalmát járja át a szeretet,
Könnyeim gyöngyei kísérjék léptedet.

2 megjegyzés:

  1. Milyen szép is ez az utolsó mondat . Én is ismétlem:

    "Könnyeim gyöngyei kísérjék léptedet.
    "

    VálaszTörlés
  2. https://m.youtube.com/watch?v=0KavqOOyw88

    VálaszTörlés