Komáromi János /Koma/
végtelen dobbanások
...végtelen
dobbanásokból írtam a hétköznapok szimfóniáit...
a bennem csendülő
dallamokat sötét nagy hálókká szőttem
amikor kész voltak,
alájuk bújtam és önmagammal kergetőztem
visszhangzottak
bennem létezésem lüktető sikolyai
a hálókon kívül - azt
hittem - nem született senki meghallani
lassan rám tekeredtek
lehajtott-fejű lemondás-foszlányok
magam sem vettem
észre, hogy néha a csendbe kiálltok
mintha nevek álltak
volna össze a kétségbeesés hangjaiból
néha kibukkantak
sikolyaim papírra-álmodott verssoraim alól
sokan vélték saját
hangjukat hallani az elhaló szavakban
de nem volt csak egy,
aki értette, hogy elrejtőztem magamban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése