Seres Hajnalka
Elesett kis giduska
A rózsaszín s csodás
álmokat
Sötét és szomorkásak váltják fel.
A lelkem is úgy háborog
Mint az óceán vihar idején...
De nem vagyok mérges
Sötét és szomorkásak váltják fel.
A lelkem is úgy háborog
Mint az óceán vihar idején...
De nem vagyok mérges
Csak elesett kis
giduska,
Mely egy kis szeretetre vágyik
Akkor már vidámabb és boldogabb lesz...
Nem felejtem el, hogy kik adtak szeretet
S kik azok, akik inkább egy pofont
Miért kell az embernek ilyennek lennie a másikhoz
Miért s miért, óh miért...
Mint ahogy a rózsa is elhullajtja szirmait
Úgy az én könnyeim is hullanak
De azt csak egy ember veszi észre
Mert Ő az, ki igazán szeret s őszinte barát...
Mely egy kis szeretetre vágyik
Akkor már vidámabb és boldogabb lesz...
Nem felejtem el, hogy kik adtak szeretet
S kik azok, akik inkább egy pofont
Miért kell az embernek ilyennek lennie a másikhoz
Miért s miért, óh miért...
Mint ahogy a rózsa is elhullajtja szirmait
Úgy az én könnyeim is hullanak
De azt csak egy ember veszi észre
Mert Ő az, ki igazán szeret s őszinte barát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése