Antalfy István
Ha már vagyok…
Ha már lettem (hiszen
születtem),
nem én akartam, más
akarta.
Nem jöhetek, és más
se jöjjön
énmiattam soha ,
zavarba.
Lettem, vagyok. Még .
( Ugyan , meddig?)
Kérdem, nem kérdem.
Mennyi jóban
részesültem, egy
egész élet
során. – ( Mindenben
mennyi jó van!)
Ha jónak láttam,
látom élet-
hosszan, most, már
kiállok érte,
feledve sok ezernyi
rosszat,
ember előtt nem
hulltam térdre.
Szeretnem, csalódnom
is ,, kellett”
(szívet kaptam, mint
minden ember)
Mert ,, lettem”
úgy próbáltam élni,
mást ne csaljak
szeretetemmel.
Vágy és valóság, ha
közel volt,
jó és szép volt, s ha
messze távol,
nem átkozódtam,
szomorúan
léptem el sorsom
igazától.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése