Végh Sándor - Lét és ember!

Végh Sándor

Lét és ember!

A telihold ordít bele a szádba,
mégsem fénylik be a konyhádba!
Fél a lélek, tényleg fényre vágy,
ám lépésben is elsuhan mellette a világ!
Őszi elsorvadt levél talpad alatt,
de nincs ház, amely előtt
letakarítsd képzeld magad!
Nincs kilincs, nincs az az
ajtó mely kinyílna, hiszen
odabenn ugat a „televilág”!

Csak játszol velem Te élet,
miközben ezernyi szemlélet
hullámokat vet, és jön szembe,
meg egy másik, és ütköznek,
és lesznek, vagy halnak.
Én a partján ülök a víznek,
mezítelen lelkem fürdetem,
a szenny nem éri el a szívemet.
Tisztulok kényben-kegyben,
és álmodom, mihaszna!
Összeveszett hullámok nyaldossák,
mossák temérdeket járó mocskos
mezítelen talpam!