Pataki Glica
Kristálycsengettyű
(részlet)
Mire felértem a
Világos-hegy tetejére a tél is odaosont mögém. Északi irányból apró hópihék
érkeztek, majd egyre nagyobbak jöttek és hatalmas pelyhekben hullott a
fehérség. Fölzúgott a közeli fenyves erdő hangja, s a viharos erejű szél
oldalára döntötte a hófüggönyt, hogy minél később érjenek földet, hiszen akkor
röpke életük véget ér. A fekete kabátban nem mozdultam, háttal ültem a télnek,
és pontosan tudtam, hogy nem gonoszságból teszi ezt velem, hanem szeretetből.
Ez a mesébe illő varázslatos előadás egyedül csak nekem szólt. A kapucnisom oltalmában úgy izzottam, mint a parázs, hiszen tudtam jól, hogy odalent a völgyben a tavasz vár. A fenyők zúgó hangjában sejtelmesen hallatszott a kristálycsengettyűk meg-megcsendülő vékonyka hangja is. A tél zenei koncert mestere felsőfokon értette dolgát, én pedig nagyon hálás közönség voltam. A koncert végére eltűnt rólam feketeség, ami több volt számomra, mint egyszerű kabát, hiszen a nővérem lelke is benne lakozik. Egyé lettem a hegyet betakaró fehérséggel, összeolvadtam a téllel forró szerelemben.
Ez a mesébe illő varázslatos előadás egyedül csak nekem szólt. A kapucnisom oltalmában úgy izzottam, mint a parázs, hiszen tudtam jól, hogy odalent a völgyben a tavasz vár. A fenyők zúgó hangjában sejtelmesen hallatszott a kristálycsengettyűk meg-megcsendülő vékonyka hangja is. A tél zenei koncert mestere felsőfokon értette dolgát, én pedig nagyon hálás közönség voltam. A koncert végére eltűnt rólam feketeség, ami több volt számomra, mint egyszerű kabát, hiszen a nővérem lelke is benne lakozik. Egyé lettem a hegyet betakaró fehérséggel, összeolvadtam a téllel forró szerelemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése