Margot - Esik a hó

Margot

Esik a hó

Tárt karral fekszem,
Ma esik a hó.
Szememre borul,
Mint lágy takaró.
Csalók sebezte
Vérző világom,
Jég alá rejti
Élet virágom.
Most közel vagyok
Hozzád Istenem,
Lábadhoz teszem
Megfáradt fejem.
Édes földanya
Testébe fogad,
Gonosztól védve
Őrzi álmomat.
Sárból vétettem,
S térek is vissza.
Életnektárom
Hány Júdás issza?
Hamis Gólemek
Sárgán virulnak,
Hazug ármánnyal
Utánam nyúlnak.
Ábel kiontott
Iszamos vére,
Jel nélkül tapad
Káin kezére.
De hitem maradt,
S az igazamat,
Őrzöm, mint kincset,
Mert új nap virrad.
Látó lesz a vak,
Lehull a lepel,
Ott áll a vádló,
S tettéért felel.
Mert Isten ítél
Mindenek felett,
Ítélő bírám,
Így más nem lehet!
Csendes a szívem,
Alszom a hóban.
Testemen fehér
Gyásztakaró van.