2016. január 27., szerda

Pákozdi Sarolta - Tél



Pákozdi Sarolta

Tél



Szomorú, színtelen világ,
szürke égbolt, lombtalan fák,
megannyi fekete csontváz.
Fehér hótakaró foltos,
északi szél szemetet hoz.
Senkihez nem tapintatos.
Letöri a száraz ágat,
letépi rólad a kabátot.
Ázol, fázol,mégis áldod,
hosszú az éj, tavaszt álmodsz.
Ha megújul a természet,
föld gazdag termést ígérhet.
Vetett magot a hó védte,
nem lett vadmadarak étke.
Szomjas talajt megitatta,
gyökereket betakarta.
Téli sportok kedvelői
hónak, jégnek szeretői.
A szürke ég ajándéka,
megköszönjük neki néha.
Amíg nincs hó, nagyon várjuk,
mikor itt van, megutáljuk.
Mikor olvad, cipőnk ázik,
kesztyű nélkül kezünk fázik.
Fűteni kell a lakásban,
hóakadály az utcákban.
Elégedetlen az ember,
arra vágyik, ami nincsen,
ha megkapta, máris nem kell.

1 megjegyzés: