P. Pálffy Julianna - engedd el a kezemet

P. Pálffy Julianna

engedd el a kezemet

elsötétült csendben némák a szavak,
némák a mondatok, elnémult csendben,
nincsenek, nem érnek el hozzám az
édes dallamok;
földbe gyökerezett a lábam, lépnék
- lépni sem tudok, pedig indulnék feléd,
bennem ég a vágy, szeretni akarok,
de eszembe jut az utolsó istenhozzád,
s mert, nekem nem kell alamizsna,
nem kellenek részvétmorzsák,
ha elveszett, hát vesszen örökre el,
az a tündérország;
mert tudd!
- nekem az egész kell úgy, ahogy az elején,
többet ne adj, csak engedd, hogy újra
elvesszek én, ölelésben, csókban megfürödve,
szemem legyen, a te lelkednek tükre;

és ha mégsem, ha nem lehet - ne sajnálj! -
csak engedd el, engedd el a kezemet...