Csitáry-Hock Tamás
A tavasz …
Napban fürdik az
arcod... fény és árnyék játéka rajta. Kecses fényjáték, mely a tavaszt hozza el
szívembe is. A napsugarak simogatása bőrödön nyugalmat áraszt. Benned és
bennem. A látvány elgondolkodtat, rabul ejt... van-e szebb ennél a világon? Ez
egy olyan pillanat, amiért érdemes volt felkelni, érdemes élni. A mi
pillanatunk.
*
A tavasz nem csak
önmagában szép, nem csak önmagáért szereted. (...) A tavaszban ugyanis már ott
van a nyár ígérete. A ragyogó napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de
már tudod, hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a
tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben,
a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a
szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar,
lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső
katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved
tavaszát.
*
Minden nap tavasz …
Az év minden napja.
Amiben ott vagy, amiben itt vagy. Velem. Tőled tavasz minden nap. Tőled szép,
izgalmas, változatos. Örök tavasz. Télen, nyáron … mindig tavasz. Élet és öröm,
boldogság. Újjászületés. Minden nap új élet ébred. És minden nap újabb szépséget
ad. Adsz. Mint a tavasz. Minden nap új virágot. Minden nap más színt, új
illatot. Napsütést, záport. És mind gyönyörű, mindet szeretem. Hiszen mind Te
vagy. Minden virág, szín, illat.
Az én tavaszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése