Szuhanics Albert - Március igéje; - Március szelleme

Szuhanics Albert

Március igéje

Szent ügyünknek harcosai
március igéjét
a szabadság kezeivel
szíveinkbe vésték.

Népek tavaszának napja
virradt a magyarra,
negyvennyolcnak ifjúsága
ezt szívből akarta!

Örök ünnep, szép ez a nap,
fölemeltük fejünk,
szívünk csordultig telt hittel,
szabadok lehetünk!

Éljen soká` Kossuth apánk!
...lám eljött a nagy nap,
amilyet a sors párkái,
fukar kézzel adnak!

Petőfinek lelke láng volt,
és a szava szikra,
visszhangra is talált annál,
kinek szíve tiszta!

Lobogjon a zászlónk büszkén
márciusi szélben,
dicsérvén a hősök lelkét,
s amit tettek régen!

*

Március szelleme

Hűs fuvallat lengi át napunk,
márciusnak idusán vagyunk.
Visszatér egy szellem akkoron,
átsuhan vén pesti partokon.

Hűs fuvallat lengi át a tájt,
átérzünk ott mindent ami fájt.
Magyaroknak, sorsa mit hozott...?
közben mennyi álmunk megkopott.

"Talpra magyar!" - zengnek a szavak,
visszhangzanak az ősi falak.
Hol egykor, régen Petőfi szavalt,
újra halljuk a Nemzeti dalt!

Az ős szellem még szívünkben él,
mert a magyar mindig hisz, remél.
Lobogj zászlónk, talpra áll e nép,
és lesz jövőnk, ami újra szép!

Ne tűrjünk el soha rabigát,
úgy szeressük a magyar hazát!
Talpra magyar! - suttogja a szél,
van új tavasz és van új remény!