Maszong József
Éjszaka csendjében
Éjszaka csendjében
fényesen csillogó szemekkel,
árny fátylad magadon
hordozva látogatsz meg,
hogy ne tudjam mikor
jössz s mikor távozol,
talány legyél mikor
éjszakánként hozzám bújsz,
Halk elfojtott sikolyt hallok a sötétben,
suttogó megcsukló
szavakkal követelsz
magadnak, maradj még
kedves, ne menj
csókkal füröszd
ajkam, ölelj magadhoz,
Ússzak mámorban,
szárnyaljon képzetem,
mintha szőlő
vesszejének nedűjét ízlelném,
legyen oly édes a
csókod, hogy érezzem
a nyári napnak minden
simogató sugarát,
Az éj takaró palástja
legyen ruhánk,
szemed csillogása
adjon irányt hozzád,
selymes bőröd fényén
találjam meg az utat,
amely a szádtól a
lelked mélyébe juttat,
A hajnal elrabolja
mindig tőlem ezt az álmot,
eltűnsz a tejfehér
ködben, mint egy látomás,
mintha itt sem lettél
volna, - de akkor mi volt ez?
játék az érzékekkel,
vagy lelkem ábrándja csupán?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése