Jóni Barna - Az idő nélküled

Jóni Barna

Az idő nélküled

Felhők összeérnek,
benned, s bennem élnek.

Megfesteni kékre,
szerelemfehérre,
szemed-színe zöldre,
sejtelmesen nézni
szív a szívhez érne...
Tenyeremnek kérge
simulna hajadra
nem bánnád te mégsem,
ha mégis kóc maradna...
Lepedő fehérben
tested melegétől,
magányba szépülten
pihetollas paplan.
Minden áldozatban
benne vagyok én is,
szavadra szomjaztam
kiszáradtam mégis...
Hiányodat érzem
minden rezdülésben
szellő nevetésed.
Ujjaidnak lágya,
ha bőrömön cikázna...
Szomjazlak, siratlak
kereslek, kutatlak,
estétől reggelig,
az időm így telik...