Nosztromosz
Nyomomban jár egy
gondolat…
(Törött ének XXI.)
Mélyre ások, lelkem
legaljáig… mert nyomomban jár egy gondolat.
Ki vagyok, mit akarok… hová tartok?
Túl kuszán fonódik össze az érzés, a kétség, a féltés,
már nem is tudom hol a kezdete, s a végét sem lelem,
hát hol itt az értelem, kérdem én… és jön az új kérdés:
Hogyan bogozható ki e furcsa fejlemény?
Mélyre kell nyúlni, felkavarni a sötétté vált vizet,
és elolvasni, mit mesélnek a rajta hullámzó fodrozódások.
Majd meg is kell érteni a különös jeleket, mik néha feltűnnek.
Vajon miért félek, hogy nyomra bukkanok?
Miért reszket-e gondolat bennem, mi az mi követ…
… mi az mi a lelkemben hidegséget árasztva remeg?
Félek…
Ki vagyok, mit akarok… hová tartok?
Túl kuszán fonódik össze az érzés, a kétség, a féltés,
már nem is tudom hol a kezdete, s a végét sem lelem,
hát hol itt az értelem, kérdem én… és jön az új kérdés:
Hogyan bogozható ki e furcsa fejlemény?
Mélyre kell nyúlni, felkavarni a sötétté vált vizet,
és elolvasni, mit mesélnek a rajta hullámzó fodrozódások.
Majd meg is kell érteni a különös jeleket, mik néha feltűnnek.
Vajon miért félek, hogy nyomra bukkanok?
Miért reszket-e gondolat bennem, mi az mi követ…
… mi az mi a lelkemben hidegséget árasztva remeg?
Félek…
Mélyre ások, lelkem
legaljáig… mert nyomomban jár egy gondolat.
Mi lesz, ha a választ meglelem?
Kérlek, ne kövess… mert a kiutat még én sem lelem.
Mi lesz, ha a választ meglelem?
Kérlek, ne kövess… mert a kiutat még én sem lelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése