Szomorúfűz
Bennünk rejtőző
érzések …
Remegő sugarak,
mélyeket lélegző napok
A végtelenből ránk
hajoló felhők
Bennünk rejtőző,
belőlünk fakadó érzések
Szempilláink mögött
öröm és bánat
Szikrázó kékség a
horizonton a Nap mosolyában
Virágok ezernyi
színe, erdő, - mező ragyogása
A múló pillanatokban,
A lassan, csendesen
bezáródó időben.
Elhalványodnak a
fények, már a felhők integetnek.
Minden múlandó – csak
a szeretet maradandó.
Múltunk elszállt,
jövőnk már nincs,
Megmarad az, amit
szívünkben őrzünk.
Félelmek bennünk és
csodákra sem várunk.
A titkokról is
fellebbent a lepel,
és nem értjük már az életet.
Zaklatott lelkünk sem
véletlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése