Lám Etelka
Gondolatok mentén…
Emlékeim peregtek,
gyorsan álomszerűen,
mikor veled álmodtam ma éjjel.
Fehér aranyat sugárzott aurád és ezüst ködfátyol takart el.
Légies lábnyomodat ott hagytad a hóvirágokkal teli réten.
De láttalak,rohantam feléd és örömtől remegő hangon,
kiáltottam neked édesanyám,
Letérdeltem előtted és úgy kértelek maradj még…
maradj velem, egy napot, egy órát, egy percet,
Egy szent pillanatot, alkudoztam kétségbeesetten.
Mint egy fuldokló aki megkapaszkodik az utolsó szalmaszálban.
Egy a vágyak közül, mely a legfontosabb,
egy örömteli másodperc, amikor átölelhetlek,
erősen tarthatlak.
A szeretet puha bársonyos kötelével,
mert te hirtelen egyre messzebb, távolabb kerültél tőlem.
A kecses női alakod lassan eltűnt a fehér habos felhők között.
S utánad pillantva, a fehér hóvirágokkal teli réten
légies lábnyomodat megkoszorúzva,
a boldog percek apró kék virágjait,
csókokkal borítottam.
mikor veled álmodtam ma éjjel.
Fehér aranyat sugárzott aurád és ezüst ködfátyol takart el.
Légies lábnyomodat ott hagytad a hóvirágokkal teli réten.
De láttalak,rohantam feléd és örömtől remegő hangon,
kiáltottam neked édesanyám,
Letérdeltem előtted és úgy kértelek maradj még…
maradj velem, egy napot, egy órát, egy percet,
Egy szent pillanatot, alkudoztam kétségbeesetten.
Mint egy fuldokló aki megkapaszkodik az utolsó szalmaszálban.
Egy a vágyak közül, mely a legfontosabb,
egy örömteli másodperc, amikor átölelhetlek,
erősen tarthatlak.
A szeretet puha bársonyos kötelével,
mert te hirtelen egyre messzebb, távolabb kerültél tőlem.
A kecses női alakod lassan eltűnt a fehér habos felhők között.
S utánad pillantva, a fehér hóvirágokkal teli réten
légies lábnyomodat megkoszorúzva,
a boldog percek apró kék virágjait,
csókokkal borítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése