Debreczeni Zsolt
/Zsolesz/
Kicsi szívem
keresztjében
Kicsi szívem
keresztjében, megjelent az élet,
igaz álmok rejtekében, megtalállak téged.
Hiszek benned angyalom, szálljon rád a lélek,
hogy tisztaságod véghatárán, gyógyulást reméljek.
Mindenségnek birtokában, végtelenbe szállok,
nem számít már semmi, itt élek, és halok!
Bíbormámor köntösében, aranylóvá izzott,
szívem kőkeresztje, megvédett, sőt óvott.
Százszor változásban, eltűnik egy élet,
majd félelmek habjain, új világba ébredsz.
Születés és halál, s az életút a kereszt,
gyarló szenvedések között, a mennyországba reptet.
Ott majd kifehérlik, ami fekete volt,
szívek kitárulnak, megnyílik az égbolt.
Hangos szó hallatszik, az Úr szól az emberhez:
vállald a sorsodat, és így menj a kereszthez!
igaz álmok rejtekében, megtalállak téged.
Hiszek benned angyalom, szálljon rád a lélek,
hogy tisztaságod véghatárán, gyógyulást reméljek.
Mindenségnek birtokában, végtelenbe szállok,
nem számít már semmi, itt élek, és halok!
Bíbormámor köntösében, aranylóvá izzott,
szívem kőkeresztje, megvédett, sőt óvott.
Százszor változásban, eltűnik egy élet,
majd félelmek habjain, új világba ébredsz.
Születés és halál, s az életút a kereszt,
gyarló szenvedések között, a mennyországba reptet.
Ott majd kifehérlik, ami fekete volt,
szívek kitárulnak, megnyílik az égbolt.
Hangos szó hallatszik, az Úr szól az emberhez:
vállald a sorsodat, és így menj a kereszthez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése