DPanka
Hópehely
Száll a hó, tiszta
fénnyel,
Fentről, ahol angyalok élnek.
Betakarják a tájat,
A föld mocskos sebét,
Elhozzák gyermekek örömkedvét,
Úgy hullnék én is ily szépen a földre,
Csendben, lágyan, szelíden,
Simogatnám mégis melegen,
Mind, kit a bánt a lét.
Lennék takarója árva gyermeknek,
Elhagyott, kifosztott szegénynek,
Öregnek, ki már nem is remél,
Hontalannak kinek nincs fedél.
De nem vagyok hó,
Sem ablakon jégvirág,
Ember vagyok húsból és vérből,
Teremtődtem,
Fentről, ahol angyalok élnek.
Betakarják a tájat,
A föld mocskos sebét,
Elhozzák gyermekek örömkedvét,
Úgy hullnék én is ily szépen a földre,
Csendben, lágyan, szelíden,
Simogatnám mégis melegen,
Mind, kit a bánt a lét.
Lennék takarója árva gyermeknek,
Elhagyott, kifosztott szegénynek,
Öregnek, ki már nem is remél,
Hontalannak kinek nincs fedél.
De nem vagyok hó,
Sem ablakon jégvirág,
Ember vagyok húsból és vérből,
Teremtődtem,
s majd bűnben
elveszem.
De addig, míg élek hadd reméljem:
Tán valaha majd hópehely leszek.
De addig, míg élek hadd reméljem:
Tán valaha majd hópehely leszek.
https://youtu.be/An1GOFWAo3w
VálaszTörlés