2017. augusztus 1., kedd

Della Mária - Mártózom még egyet; - Augusztus még nyarat kántál; - Elvonul a nyár



Della Mária

Mártózom még egyet


Mártózom még egyet az augusztusi nyárban,
víz fölött lebegő arany napsugárban.
Sajnálkozom, hogy az idő gyors léptekkel halad,
kicsit marasztalnám a búcsúzó nyarat.


Oly rövid lett a délután máris itt az este,
a tó a vörös Napot mohón lenyelte.
A völgyben kószálgat langymeleg esti fuvallat,
lombok fölött lebeg, majd a hegyre kaptat.


Sarló félhold ringatózik az ég tengerében,
már alig világit az éj sötétjében.
Égbe nyúló fa-óriások halkan suttognak,
talán ők is, mint én hála imát mondnak.

*

Augusztus még nyarat kántál



Nemrég vad tüzével lobogott a nyár,
ma termését learatva szárad a határ.
Délidőben augusztus még nyarat kántál,
hűs nedvével harmatoz a kora-hajnal.


Derű-sárgán ring a napraforgó mező,
lassacskán már szüretre érik a szőlő.
Suttogássá halkul a meleg déli szél,
érett gyümölcs illatát leheli a lég.


Az ősz már itt áll az idő kapujában,
tücsök-hang ciripel egyre halkulásban.
Est-csendű békés nyugalmas órámon,
a nyárvég illatát magamba szippantom.

*

Elvonul a nyár




Augusztus végén elvonul a nyár,
bőröm sem perzseli már a napsugár.
Rózsák hervadnak minden múlik egyszer,
kicsit várat még magára Szeptember.


Gabona csonkjától sárgul a határ,
gyümölcs zárja magába nyár zamatát.
Az éj becsukja az ablakszárnyakat,
a völgyben úszó köd, csipet őszt mutat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése