2017. augusztus 4., péntek

Lám Etelka - A Duna



Lám Etelka
A Duna

A mi szeretet Dunánk
 történelmünk hű követője, nézője,
szereplője, évszázadokon keresztül.
Erős,sodró hullámok jelzik nagyságát és
nap mint nap, lenyűgöző festői képet tár elénk,  
mikor a zöldellő fák lehajló lombos ágai,
tükröződnek a gyöngyöző kék folyóban.
Esténként fáradtan , elcsendesedve csak
egy két szelíd hullámveréssel érinti a Duna
az apró lecsiszolt, színes kövekkel borított partokat,
és a hold ezüstfénye mint a egy csillogó
hófehér zongora billentyűi,
lépcsőket épít, a tükörsima víz felszínén.
Ahol éjszakánként vízi sellők altatják az édesvizű halakat
hosszú szőke hajuk szétterül,
aranyhálót sző a bársonyos vízen.
A nagy hatalmas folyó fáradtan
és gyengéden terelgeti a hömpölygő áradatát.
Ráfùjva leheletét a meleg áramlatra,
amely a sötétkék vizet,  fehér köd fátyolával beborítja.
A folyó reggelre, a kékszín
több árnyalatával festi színessé a vizet,
itt- ott előbukkan a napsugár
szikrázó fénye az akácfák sűrű lombjai között,
s aranyfolyosót épít a Duna két partján.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése