L. Horváth Zsuzsanna
I.
Hasítja vakító villámfény
a felejtés fátyolszövetét.
Lángba borul az augusztusi ég,
zúg a szél és hull a jég,
eső teríti függönyét
a kiégett, szomjas kerten szét.
Szaladó záporral jön a sötét,
rám borul a bakacsin éj,
csak a Balaton fölött izzik az ég
s múlt viharától lobban egy emlék.
II.
Villámfénytől izzó égre
vetődik árnya a fáknak,
ahogy szél karmában jajongnak,
hogy jég szaggatja lombjukat.
Hasítja vakító villámfény
a felejtés fátyolszövetét.
Lángba borul az augusztusi ég,
zúg a szél és hull a jég,
eső teríti függönyét
a kiégett, szomjas kerten szét.
Szaladó záporral jön a sötét,
rám borul a bakacsin éj,
csak a Balaton fölött izzik az ég
s múlt viharától lobban egy emlék.
II.
Villámfénytől izzó égre
vetődik árnya a fáknak,
ahogy szél karmában jajongnak,
hogy jég szaggatja lombjukat.
*
Viharos nyár
Mint orgona-zúgás, olyan
a szél,
ahogy hajló ágak regiszterén
felsír a dal s zokogva mesél.
Megfeszült indák húrjába csap
égre igézve bódult villámokat
tépett felhőkből könnyet fakaszt.
Mintha Ősz törne a gyanútlan tájra
a nyár izzó színeit szürkére váltja
vad fergetegével szertezilálja.
Mosolygó gyümölcs,illatos virág
szél rohamának nem állja útját
földre hull, mit bőkezűn kínál a Nyár.
ahogy hajló ágak regiszterén
felsír a dal s zokogva mesél.
Megfeszült indák húrjába csap
égre igézve bódult villámokat
tépett felhőkből könnyet fakaszt.
Mintha Ősz törne a gyanútlan tájra
a nyár izzó színeit szürkére váltja
vad fergetegével szertezilálja.
Mosolygó gyümölcs,illatos virág
szél rohamának nem állja útját
földre hull, mit bőkezűn kínál a Nyár.
*
Morduló ég
Mélyen mordul az ég
halk sóhajú szél kél
s égzengést görgetve
fekete felhőt vet
azúrkék egemre.
Függönye nehezül
a Nap is elmerül
vihar ül tavamon
cikázó villámok
tépik szét alkonyom.
halk sóhajú szél kél
s égzengést görgetve
fekete felhőt vet
azúrkék egemre.
Függönye nehezül
a Nap is elmerül
vihar ül tavamon
cikázó villámok
tépik szét alkonyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése