2017. augusztus 1., kedd

Lázár Horváth Zsuzsanna - Villámok; - Viharos nyár; - Morduló ég



L. Horváth Zsuzsanna



I.
Hasítja vakító villámfény
a felejtés fátyolszövetét.
Lángba borul az augusztusi ég,
zúg a szél és hull a jég,
eső teríti függönyét
a kiégett, szomjas kerten szét.
Szaladó záporral jön a sötét,
rám borul a bakacsin éj,
csak a Balaton fölött izzik az ég
s múlt viharától lobban egy emlék.


II.

Villámfénytől izzó égre
vetődik árnya a fáknak,
ahogy szél karmában jajongnak,
hogy jég szaggatja lombjukat.

*

Viharos nyár



Mint orgona-zúgás, olyan a szél,
ahogy hajló ágak regiszterén
felsír a dal s zokogva mesél.

Megfeszült indák húrjába csap


égre igézve bódult villámokat
tépett felhőkből könnyet fakaszt.

Mintha Ősz törne a gyanútlan tájra
a nyár izzó színeit szürkére váltja


vad fergetegével szertezilálja.

Mosolygó gyümölcs,illatos virág
szél rohamának nem állja útját
földre hull, mit bőkezűn kínál a Nyár.

*

Morduló ég



Mélyen mordul az ég
halk sóhajú szél kél
s égzengést görgetve
fekete felhőt vet
azúrkék egemre.


Függönye nehezül
a Nap is elmerül
vihar ül tavamon
cikázó villámok
tépik szét alkonyom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése