Paudits Zoltán
Esti blues
Az állomás kihalt
peronján álmos este ül,
üres termek rezdülése a csendben elvegyül.
Sárga táblák szemlesütve intenek felém,
az ezüst holdnak halvány fénye hajnalig enyém.
Vár rám az út, hol a nap és az éj összefut,
hidak visznek a túlsó partra át,
ott a vágyak szülik az álmok városát.
A váróterem ablakáról egy plakát néz felém,
gyűrött arca észrevétlen mosolyt küld elém.
Kopott padok, tépett csikkek, összetört pohár,
néhány ember szótlanul még indulásra vár.
Vár rám az út, hol a nap és az éj összefut,
hidak visznek a túlsó partra át,
ott a vágyak szülik az álmok városát.
üres termek rezdülése a csendben elvegyül.
Sárga táblák szemlesütve intenek felém,
az ezüst holdnak halvány fénye hajnalig enyém.
Vár rám az út, hol a nap és az éj összefut,
hidak visznek a túlsó partra át,
ott a vágyak szülik az álmok városát.
A váróterem ablakáról egy plakát néz felém,
gyűrött arca észrevétlen mosolyt küld elém.
Kopott padok, tépett csikkek, összetört pohár,
néhány ember szótlanul még indulásra vár.
Vár rám az út, hol a nap és az éj összefut,
hidak visznek a túlsó partra át,
ott a vágyak szülik az álmok városát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése