B. Huszta Irén - "...Hit, remény, szeretet ..."

B. Huszta Irén:
„…Hit,remény, szeretet…”

Amikor csekélyszik szívemben a remény
Egy ég-küldte angyal mindig nyújtja felém
Szerető karjait. Szárnyára emel,
S repít a boldogság felhőjébe, fel…

Már-már újra rág belül a jégfogú magány
Mindenki kerül a Földön, s égen is talán…
Ám szól a telefon, s jön a jó barát,
Hol egyik, hol másik, s lelkem festik át.

Váratlan kiadás csapolja meg tárcám,
S hirtelen odalesz létbiztonság-álcám…
Kétségbe esnék, ha lenne rá erőm!
Hol a szükség, oda segítség is jön.

Gyakran föladnám már egész életemet.
Ború, kín, és keserv, hogy éljek veletek?
Ilyenkor süt ki a Nap, s ragyog le rám,
Hályogom lehull, és tisztán látok már.

A Nap fénye árnyak mögül is melegít,
Szerető ölelés szögletet kerekít,
Rányitja szemem a kis ibolyára,
A Teremtés összes csoda-dalára.

S amint hallom a tavasz suttogó hangját,
Szívemben remény virága tárja szirmát,
S újra tudok hinni boldog percekben.
Áradó fény fátyla lelkünkre lebben…