Lázár Horváth Zsuzsanna
Viharos április
Mélyen mordul az
áprilisi ég
széthasítja felhők
szürkéjét
tán koppanó eső is
fakad
elmosni e fülledt
tavaszt.
Száraz a föld, minden
kis rög
nyelte volna mohón
az éltető vizet.
De elvonultak sebesen
a felhők
korai virágok vádlón
nézték az eget.
Hiába várták szomjas
göröngyök
hullanának már az égi
gyöngyök,
néma csendemen villám
cikázott át
égzengés törte csak a
sötét délutánt.
*
Húsvétra várva
Tavaszreményem
hiába ágál,
dércsipke libben
a selymes barkán.
Hófehér templom
áldozó csöndje
harangszó nélkül
suttog fülembe.
Rómába mentek
most a harangok,
nem kondul nyelvük
elnémult hangjuk.
Feltámadáskor
indulnak vissza,
jelezni jöttét
a Megváltónak.
Siklik majd napfény
húsvéti barkán,
esőkönny csordul
néma keresztfán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése