Szomorúfűz
Tavaszhívó
Télvégi illatok
szállnak
Az égbolton felhők
sodródnak
A mély csend is
szétnyílik
A napsugár olykor
felsejlik
A nappalok már
derengősek,
Régi dallamok
pendülnek
A szétfolyó alkony az
égen,
Mint bíbor vér dereng
Suttog az este, az éjszaka
A halvány vágyak
erősödnek
Az álmok valósággá
válnak
Új remények ránk
találnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése