Molnár Szilvia - Lélektársak

Molnár Szilvia

Lélektársak

Azért élek, hogy írjak,
azért írok, hogy éljek,
buggyanó villámok nyomán
ne bántsanak fekélyek.

Azért élek, hogy lássak,
azért látok, hogy éljek,
becsukott szemeken át
hívjanak messzeségek.

Azért élek, hogy szeressek,
azért szeretek, hogy éljek,
örökké csillanó fénygömböt
fényváró kezeddel védjek.

Azért írok, hogy szeressek,
azért szeretek, hogy égjek,
kolostormagány izzó oltáráról
tekintettüzet tépjek.

Lélekcsend lépcsőn haladok,
hívnak égi szépek,
éreznek kell és tudom:
léteznek itt egységek

földön-lépő
egybetévedő
belül-angyalok.