Tóth János /Janus/ - Mama ... a sötétben

Tóth János (Janus)

Mama … a sötétben

omló falakon meggörbült szegek
még tartják a fényképreményt
kereszten rongyok vak ablakszemek
árnyékok tapossák a fényt
homokot a szél vakolatból csen
mit felszakadt padlóra hint
a magány ujja rajzol jegesen
a sötét vonít odakint
hideget adnak a fűtőtestek
morzsává lett a maradék
üres tányérok korgást nevetnek
az ajkak reszketése kék
már egy hete csak április nyolcra
gondolok de mondd csak minek
aki szegény nem fér fel a polcra
dőzs a nincset hogy érti meg
választanék ha választás lenne
de mit mutat a harminc év
kiskirály jut be a parlamentbe
jobbá tenni elfogy a hév
mit gyűjt a nép az istenadta nép
mind elherdálják a gazok
választani tán mindegy voltaképp
ezek mind ugyanolyanok