Gősi Vali
(álom, közhelyekkel)
Tudod, én már sohasem változom,
maradok önző: makacsul
ragaszkodom lelki kincseinkhez,
s hogy együtt nemesedjünk általuk,
reményeinkért végül magamat
áldozom.
Hiszem, hogy miénk marad
mégis minden, mi egykor
veszni látszott, ha sírva-ölelve
temettünk is gyermeket,
vele jövőt, reményt, földi
boldogságot.
Hiszem, hogy elkísér majd
akkor sok fontos emlék,
ha fázós nappalokra
nem jönnek vissza soha már
a lázas, nyári esték, és örökre
búcsút vesznek egyszer
az őszi égen húz,
mélykék füsti fecskék.
Ráhajolva az álmodó földre,
együtt olvadunk
a mindenségbe.
Így tűnünk el időtlen
messzeségbe,
de mindenütt leszünk:
a végtelenben
örök szerelmet hirdetünk.
http://www.youtube.com/watch?v=flMqNpCj4Pg
VálaszTörlés