Hollósy Tóth Klára
Ecce Homo
Szomorú ünnep, s a megváltás csodája
Jézus kínhalála értünk a kereszten,
mintha Ő lett volna a nagyvilág szolgája,
s maga megbocsátás volt, a kegyelem.
S mintha lett volna a legfőbb gonosztevő,
ki jóra tanított, életeket mentett,
s kigúnyolták, leköpték, megvetették Őt,
vállára rakva, hogy hordja a keresztet.
Nem várta kegy, bocsánat, csak szégyenfája,
s ő imádkozott: „Atyám bocsáss meg nekik,
nem tudják, mit cselekszenek!”- szólt imája
... és szív nem lágyult, kemény maradt mindegyik…
Sötétedett, a nap restelkedve bújt el,
ne érje meg az Emberisten szégyenét,
s Ő haláltusában, nagy kínok közt hunyt el,
„Feszítsd meg!”- et
kántált a hírhedt csőcselék.
Harmadnapra Isten fia feltámadott,
az Atya által áldott, gyönyörű reggel!
Az Úr fiának újra életet adott,
dicső szeretete bocsánatot termett.
Mi is a ránk mért kereszt alatt sínylődünk
Ő segít minket, ránk irányul figyelme,
Jézusnak gondja van ránk, meg is halt értünk,
Isten nem csalódhat teremtményeibe!
Ő ismeri, tudja földi szükségletünk
gondunkat viseli, nem kell soha félnünk,
vigyáz ránk utunkon, óv, hogy el ne vesszünk,
az Ő törődése a mi üdvösségünk.
Áldó keze alatt elvész minden gazság,
szeretete példa a megbocsátásra,
Ő az út célja, az élet, az igazság,
aki mindnyájunkat majd odaát várja.
http://www.youtube.com/watch?v=IkcdUX16zN8
VálaszTörlés