Vadrózsa
Sóhajom
A sóhajom, olyan
hangos, hogy szinte belezengne a mindenségben.
A sóhajom, olyan hatalmas, hogy elhagyná a végtelent.
A sóhajom, a vágyaim gyermeke.
Ha hallanád a sóhajom füledben, kellemes borzongás járná át a tested, a lelked. A rózsa vörös ajkam megérintene, megcsókolná finom bőröd, és bársonyos íze elcsábítana. Elcsábulnék, mert el akarok. A csendben hallanád a suttogó hangot, mely körbe fonja az éjszakát. Vízhangként köszönne vissza a hangom foszlánya, ahogyan szerelmed a testeddel nekem adod.
Ezerszer zengné szám dallamát, miközben összefonódna lényünk a vágy hatalma alatt. Forte… erősebb a hangzás, hallod? Érzem, szíved szeretetével fűszerezve ajándékoznál meg az öröm mámorával, ledobva a gátlások bilincsét.
Önzetlenül szeretnél, még ránk köszönne a hajnal cirógató fénye.
Viszonzásra találna ez az érzés, sok-sok gyönyörű alkalommal…
Csak az kell, hogy szeress, gyöngéden, forrón, izgatón, és velem maradj addig, amíg ezüstcsillogás nem fedi hajkoronánk! Majd akkor, remegő kezeinkkel ölelnénk gyöngéden egymást, és a mindenségbe is hallhatnák a csillagok, a nap, a hold, a világegyetem a sóhajunk.
Mert már együtt sóhajtozunk.
A sóhajom, olyan hatalmas, hogy elhagyná a végtelent.
A sóhajom, a vágyaim gyermeke.
Ha hallanád a sóhajom füledben, kellemes borzongás járná át a tested, a lelked. A rózsa vörös ajkam megérintene, megcsókolná finom bőröd, és bársonyos íze elcsábítana. Elcsábulnék, mert el akarok. A csendben hallanád a suttogó hangot, mely körbe fonja az éjszakát. Vízhangként köszönne vissza a hangom foszlánya, ahogyan szerelmed a testeddel nekem adod.
Ezerszer zengné szám dallamát, miközben összefonódna lényünk a vágy hatalma alatt. Forte… erősebb a hangzás, hallod? Érzem, szíved szeretetével fűszerezve ajándékoznál meg az öröm mámorával, ledobva a gátlások bilincsét.
Önzetlenül szeretnél, még ránk köszönne a hajnal cirógató fénye.
Viszonzásra találna ez az érzés, sok-sok gyönyörű alkalommal…
Csak az kell, hogy szeress, gyöngéden, forrón, izgatón, és velem maradj addig, amíg ezüstcsillogás nem fedi hajkoronánk! Majd akkor, remegő kezeinkkel ölelnénk gyöngéden egymást, és a mindenségbe is hallhatnák a csillagok, a nap, a hold, a világegyetem a sóhajunk.
Mert már együtt sóhajtozunk.
http://www.youtube.com/watch?v=Q66u6B3I48Y
VálaszTörlés