P. Pálffy Julianna
Helyetted is
Bőrömre feszült
szenvedély gombjain
játssza ujjam
a visszatérő dallamot,
fél ütemre
dobol a szívem,
és csörgősipka
csilingel rá fejemen,
mi négykezes darab
volt egykor,
ma mozdíthatatlan,
ólomsúly teher kezeden,
kezemen;
örök farsang,
lidérces álom,
bódult-vénült szellemek
egymásba hullva,
szótlan ajkad
halálos méreg,
prédád vagyok
– s te kísértet volnál? –,
ki elől döbbent lelkem
száz felé futna;
hiába égnek hamuvá
a jeltelen hónapok és évek,
ha a szikrákból született
aprócska lángok
még ma is a szívemig érnek;
örök farsang ez,
mert makacs akarattal
viselem én
a rongyos jelmezekhez
igazított álarcokat,
szerelemkabátod ölel,
s helyetted is
magamra gombolom
a kettőnkre szabott kínokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése