Kassák Lajos - Fehéren fehér; - Fehér valóság

Kassák Lajos

Fehéren fehér

Fehér valóság

A tél, a tél, a tél

vad ebeink már behúzódtak vackaikba,

de a halott katona még ott van az árokban

s a szél véres pengékkel csörömpöl.

Az utakat már befútta a hó,

amely kínzóbb és gyalázatosabb a koromnál

s aki az égre bámul, kedvese arcát

láthatja a vörös holdtükörben.

Ki sem merek már lépni a házból

száraz kenyéren és jeges vízen élek.

Óh, szép városom, hová lettek tornyaid

és gyermekeid a zöld parkokból hová lettek?

Fehéren kondul a tér. Valóban tél van

szerelmünk percei széthullanak

az üressé vált időben.