Babits Mihály - Szőlőhegy télen

Babits Mihály

Szőlőhegy télen

Az egész szőlőhegyet látni most,
      a hegy húsát most látni meztelen,
      mint ájult hölgy, mutatja fesztelen
      telt formáját, a gömbölyűt, csinost.
      
      A barna föld emlőjét látni most,
      emlőt száradva, dombot nesztelen,
      hol az áttetsző gyöngygerezd terem,
      melyből szűrik a mézízű pirost.
      
      Karók serege bús-meredten áll,
      arannyal árnyal a ferde sugár,
      a puszta hanton egy lélek se jár.
      
      December, január és február -
      mikor jön már a tavasz és a nyár?
      a fosztott tőke álmodozva vár.