dr. Szeicz János - Irónia

dr. Szeicz János

Irónia

Vénül az idő, azt tapasztalom,
bele nyugodnom nem kell, gondolom,
hiszen a napfény tündököl reám,
még néha, néha megnéz egy leány,
mert fű-fa és virág múzsám lehet,
a költészetben társat is lelek,
oly gyönyörű álmaim is vannak,
melyek végzetem fölött suhannak,
s kalandozom a régi tájakon,
ifjú barátokkal bolondozom,
és hibáimmal eldicsekedem,
aztán ezeket verslábba szedem,
és írok, mint egy ifjú önfejű,
aki merész, de nem éles eszű,
mert badarságot tenni így tudok,
elhinni, nem vagyok még vén tulok.
(Lássam be, ebben nem vagyok király?
Versem talán nem száll, mint egy sirály?)
„Magam ezért kigúnyolom, ha kell,
ha más merészeli, nem tűröm el”!