Kováts Péter
Az utolsó
pillantások
A szerelmes
Hát ennek is, mint
minden másnak,-
Múlnak az álmok, a
boldog percek,
Bokron a levél
fázósan reszket,
- vége lett sajnos az
idei nyárnak.
Nincs élvezője a
fodros hullámoknak,
A vízben csak
vadkacsák lubickolnak.
A vitorlás is,
szerelmünk fészke,
Csak emlékszik tüzünk
vad ütemére
Nevetve mondta: hidd
el csak ennyi.
Gyönyörű volt,
engem így kell szeretni.
Nem akarom látni
szomorúságodat,
S egy könnyű
csókkal zárta le ajkamat.
A vonat indul,
könnycsepp a szemben
utolsó pillantásom
sósízű cseppben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése