N. Horváth Péter
Szombatra virradva
Eszter volt, Eliz,
vagy Evelin, nem tudom.
Álmomban láttam őt vállig érő hajjal;
szőke, napsütötte, nyúlánk földi angyal.
– Örökké várható, váratlan alkalom. –
Apró-fehérpöttyös tintakék ruhában
velem szemben ült, és zajlott a koranyár…
Kis olcsó sörkert, hol szép órák sora vár –
gondoltam, s reméltem fölöttébb vidáman.
Egy zöld vasasztalnál beszélgetett velem.
Közben mind a ketten kiléptünk cipőnkből,
jó volt, hogy meztelen lábunk ott lenn flörtöl,
s ártatlan játék lett, nem fülledt küzdelem.
Álmomban láttam őt vállig érő hajjal;
szőke, napsütötte, nyúlánk földi angyal.
– Örökké várható, váratlan alkalom. –
Apró-fehérpöttyös tintakék ruhában
velem szemben ült, és zajlott a koranyár…
Kis olcsó sörkert, hol szép órák sora vár –
gondoltam, s reméltem fölöttébb vidáman.
Egy zöld vasasztalnál beszélgetett velem.
Közben mind a ketten kiléptünk cipőnkből,
jó volt, hogy meztelen lábunk ott lenn flörtöl,
s ártatlan játék lett, nem fülledt küzdelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése