Nagy Ilona - ... színes rongy az élet

Nagy Ilona

...színes rongy az élet...

Mikor szemeidben a könny is jéggé válik,
sírni sem tudsz, arcod mégis gyöngyben ázik,
csak folyik le némán és úszik hangtalan,
mint a folyó melyiknek felszíne fagyva van.
Ha arra ébredsz, hogy a hajnal sunyin mászik,

s szétziláld lelked már cafatokban látszik,
sehol sem találod azt a rohadt zoknit...
és a szivárvány is lassan köddé foszlik.

Hiába néznek rád a felhők kacéran,
nem mégy velük mert szívedben csak jég van.
Kacsingathat a Nap, mégsem veszed észre,
hiszen nem rád ragyog csak a szomszéd részre.
S a sirály-fehér hó is csak vakítja szemed,
pedig úgy szereted... most észre sem veszed.
S ha a rádióban téged hív egy dallam,
csak mosolyogsz rajta... na nehogymá halljam!
Dúdol telefonod, valaki hiányol,
de nem nyúlsz utána... nem kérsz ma a bájból.

Színes rongy az élet, s szerteszéjjel szakad,
nincs már benne kincs sem, s rég nincs rajta lakat.
Széttaposott cipő lett a lelked mára...
s ezer varjú ült ki a magas kopasz fára.
Lelked darabjai hevernek a földön,
le sem hajolsz értük, átlépsz rajtuk önzőn.
Felnézel egy képre, mely lóg szobád falán...
ezt meg kéne néznem...! nem is tudom...? talán...