Bertha Bulcsu
Táj és évszakok -
március
(részlet)
Márciusban
benépesültek a hegyoldalak. Megkezdődött a szőlők nyitása, aztán a metszés,
karóigazítás. A diófák alsó ágairól a nyitnikék erősen biztatták a gazdákat,
hogy „nyit-ni-kék… nyit-ni-kék”. De a gazdák ezt a madarak nélkül is tudják. A
napsütötte lejtőkön javában csattogott a kapa, s fokozatosan kézbe kerültek a
metszőollók is. A metszést, aki csak teheti, maga végzi el. A metszés a
legkényesebb munka a szőlőben. Mert nem mindegy az, hogy rövid vagy hosszú
csapra vágják vissza a vesszőket. Van olyan fajta, ahol az alsó szem
terméketlen, s van olyan, ahol még a sárszemekből is fürtök fakadnak. A juhfark
rövidcsapra metszve is bőtermő, a leánykát viszont ajánlatos hosszú csapra,
vagy szálvesszőre metszeni. A szőlőjét mindenki maga ismeri. Csak a gazda
tudja, hogy melyik vágóban milyen szőlője van, hol mivel pótolta a hiányokat.
Az öregebb birtokosok mégis kiadják a metszést, mert egyedül már nem győzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése