Della Mária - Márciusi bizsergés; - Örömöm virága; - Tavaszvárás

Della Mária

Márciusi bizsergés

Egyre csak zuhanunk a mélybe,
míg vad csatáját vívjuk a létnek
Csak emlékünk van a szépre
Vágy sóhajunk küldjük az égnek

Rövidre vették pórázodat
Te nem éred el a tele tálat
A bilincs szorít, rázod láncodat
Irigyled a szabad madarat

Egy fecske nem csinál nyarat,
de ha együtt repül az egész csapat
Nagy hangon csiripelve hallatja hangját
azoknak is hallani kell, akik nem akarják

Mielőtt fel lenne szabdalva minden
és már se hazád, se otthonod nincsen
Végre tegyen rendet az értelem
NE LEGYEN SZÉTHÚZÁS, TARTS VELEM!

Tavaszi bizsergés /Zsike/
Versemet ihlette:
"Valami feszül odalenn"

*

Örömöm virága

Benne reszket a márciusi szellő,
apró örömömnek kis-virága Ő.
Kéklő csoda, picinyke lenge pompa,
olyan, mint szemed tündérragyogása.
Bokor alján göndör levelében,
megbújik szelíden, szerényen.
Tavaszi napsugár szirmait kibontja,
Némán mosolyog a kedves ibolya.

*

Tavaszvárás

Ma éjjelen égi Uram
Havas könnyet hullajt
Szép időért imádkozom
Ő szótlanul hallgat

Várom...várom..várom
Jöjj el már kikelet
Eljön majd tavaszom
Leváltva a telet

Fehér párnán édes álmot alszik még a tavasz
Takargatja köntösével féltőn a Télapó
Ki-ki dugja fejecskéjét, néha a kis ravasz
Napocskával táncot jár majd, s elolvad a hó