Fekete István
“Nem szerettem a
tavaszt, és nem is szeretem. Olyan, mint a hisztériás fiatal anya, aki
felelősség nélkül szüli meg utódait a földben, a föld alatt, a fákon, a
levegőben, a fészkekben, vackokban, mégpedig mindig sietve, hogy aztán az egész
virágzó, rügyező, fészkelő mászkáló, úszkáló, daloló, fütyülő, pelenka nélküli
menazsériát egyetlen, túl meleg vagy túl hűvös napon átrázza a dajkáló,
megtartó, szoptató, etető, őrködő szent Anya, a Nyár kötényébe. Mintha azt
mondaná: “Unom az egészet, csinálj velük, amit akarsz…” - ezzel aztán el is
tűnik, bár egyesek szerint dalolva, táncolva és állandóan szeretkezve
körülkeringőzi a világot, fürödve az örök nászban, virágban, énekben, dalban,
meg nem unva soha, mert a szerelmet összetéveszti a szeretettel, és a
fájdalomtól sós és keserű pusztulást a magvetéssel.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése