Gubcsi Lajos - In memoriam

Gubcsi Lajos

In  memoriam

Hófehérnek tűnt az idő, mit velem töltöttél csendesen
De szökevény lett, s itt állok nélküled kővé dermedten
Vágyvihar gyűr maga alá, melled megigéz
S remeg a merész is, ha arcodba belenéz

Ott tartod-e még az örömkönnycseppemet az arcodon
Hogy miért épp te voltál, hallgatózom szívhangomon
Lelked elszállt, kedved üres, hiába száguld hozzád a szánom
Jövőmet, mit tönkretettél - mit segít ez ma már? - aligha bánom

Vágyom még utánad, a kínzó nyugalomra
Rád gondolok, mintha dübörögne-dobolna
Rám szólok, fenyítek, nem ért a bolondja

Ellök lassan e század, rajtam a rondaságát hagyta
Görcsösen markolom, várjon még rám az istenadta
Mi lenne, ha üdvöd verés helyett kettőnkre csorogna