dPanka - Csend hangján

dPanka

Csend hangján

Üres a szoba.
Mozdulatlan.
Csak egy pók,
Szövögeti álmát.
A sarokban.
Elszáradt virág,
Levele koppan,
Aztán megtorpan,
S nem lép tovább.
Úszik a térben,
S pihen a néma,
Levegőtlen sóhaj.
Elhúzott függönyön
Táncol valahol,
A bántó közöny.
Kinti vonatfütty,
Bent préseli a falat,
Majd magára hagyva,
Rezzen a vakolat.
Asztalon pohár,
Valamire várva,
Töri a csendet,
A katonás rendet.
Szürkül az este,
A sovány hold betekint.
A mának búcsút int.
Voltam...
Vagyok...
S tán leszek...
Neked...