Novák László - Nélküled, s Veled

Novák László

Nélküled, s Veled

Könnyet csal szemem sarkába,
a végtelen idő távolsága,
tehetetlen düh emészti fel
lelkem ,s ajkam szóra nem lel.

Fogvacogva küzdök ellene,
állandó ébrenlétet keresve,
mert ha az álom elandalít,
a sötét s árnya megszólít.

Ablakom előtt elmúlás csendje,
szánt szándékkal vezérelve,
sután belopódzik lelkembe,
s hagy nyomot benne örökre.

A napfény Te vagy számomra,
s mosolyod gyógyír magányomra,
ablaktalan csendben kiált,
ki hajt fejére gondolát.

Hajtsd hát ide fejed,
érezzem bőrömön sóhajod,
hallgasd szívem dobbanását,
neked veri csak románcát.