Albert Ferenc - Beköszön a nyár

Albert Ferenc

Beköszön a nyár

Fénylő Nap-Isten haván,
mikor beköszön a nyár;
szomjúhozik a határ,
frissítő záporra vár.

Viharfelhő közeleg,
port kavar a fergeteg,
csapra veri az eget,
s lám az eső megered.

Permete szivárványt sző;
nedve éltető erő,
párás hőség rekkenő,
elkél most az esernyő.

Felüdül a természet,
virág kelyhe feléled,
döngicsélnek a méhek,
gyűjtik az édes mézet.

Mikor elszunnyad a Nap,
Hold az égre felkaptat;
csillaglámpások gyúlnak,
gyöngyharmatot vajúdnak.