Markovic Radmila
A csend
A csend
Szótlanul haladtunk,
kéz a kézben,
a levegő nyomasztó volt,
gyengeségtől sírt a lélek,
már nem számláltuk egymás lépteit,
védtelenül álltunk szerelmünk romhalmazán
egymáshoz láncolva, még mindig: kéz a kézben,
csak a csend, a csend volt elviselhetetlen...
kéz a kézben,
a levegő nyomasztó volt,
gyengeségtől sírt a lélek,
már nem számláltuk egymás lépteit,
védtelenül álltunk szerelmünk romhalmazán
egymáshoz láncolva, még mindig: kéz a kézben,
csak a csend, a csend volt elviselhetetlen...
Gondolatod váratlanul érzelemmé vált,
átöleltél, de a csend, a csend
az ott lebegett tovább.
Csókot leheltél forrón,
tested melegét adtad zálogul,
feledés-barlangjának lettünk martaléka,
beszippantva mindkettőnk érzelmének özönét,
azóta ismét fájdalmasan szorít a csend
ami még óriásibbá lett: nélküled.
http://www.youtube.com/watch?v=fG3V4yptBTU
VálaszTörlés