2013. június 18., kedd

.kaktusz - A lélek ...



.kaktusz



Tudod arra gondoltam,
merre lehet az elveszett,
az oly sokszor keresett „én”,
kit nem igen talál az ember,
még azt se tudja biztosan,
hogy ki is az valójában,
hogy egyáltalán létezik-e,
de akire oly nagy szüksége lenne,
aki megszépítené talán
az elrontott egészet…
és vajon, ha elveszett,
miért nem vigyázott rá jobban,
rátalálni, hogy hol lehetne?
ő, vagyis, hogy az „én”,
talán az, aki egy szép napon
erre a földi világra
reményekkel telve megérkezett,
az örök életű lélek,
aki nem bújt el, a test az,
amelyik tőle messzire kószál…
mert nem a lélek viszi
az embert a rosszba,
hanem a test,
nem a lélek adja el magát,
hanem a test,
nem a lélek önző,
hanem a mindig éhező test,
nem a lélek lesz gonosszá,
hanem az oly sokszor elégedetlen,
a mérhetetlenül irigy test…
sokkal nagyvonalúbb az örök „én” ,
hiszen neki ideje sok van,
de azért türelmetlenül várja,
hogy az ember megtalálja,
ahhoz pedig talán az kell,
hogy testestől,
lelkestől szeressen…
az én, a lélek talán,
a lélek a szeretet,
aki csak arra vágyik,
hogy boldoggá tegyen,
attól boldoggá lehessen.



2013. június 6.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése