2013. június 30., vasárnap

Della Mária - Nyár; Július



Della Mária

Nyár

Szemben a hegyoldal már olyan asszonyos
A völgyben lenn kéken, a Duna kanyarog
Kápráztató látványt nyújt e gyönyörű táj
Ahogy szépségét csodálom az szinte fáj


Kertben a fák júniustól végleg búcsúznak
Töppedt cseresznyék, már a földre hulltak
Bordó meggy szemek elbújnak előlem
Megérnek hamarosan, mindet leszedem


Rózsáim felfutottak már a pergolára
Kíváncsian néznek a háztetőn túlra
Az élet felöltözött nyári ruhájába
Illatozik a virágok tarka kavalkádja


Forró csókot nyom a nyár homlokomra
Elvonulok a hőség elől a diófa- árnyékba
Áll a levegő, szellő se lenget apró levelet
Az ember télen a nyarat várja, nyáron a hideget

*

Della Mária

Július




Víg táncát ropja a nyár a parton
Ruháján paletták színe ragyog
Napsugár játszadozik a tavon
A szikrázó gyöngyök a hullámokon
elpattannak, mint szappan-buborék
Hajnali harmatot szárít a sivatagi szél
Apró virágok puha illata szárnyra kél
Gyümölcs és hal-szagúan nappalokra
Láthatatlan kéz esti leplet terít
A Nap vérszínű fürdőt vesz a hegy mögött
Holnap ruhát vált, cserél augusztusra
A július még visszatekint a forró nyárra
Sietve adja át helyét, végleg elköszönt

1 megjegyzés: